A kérdésre a válasz egyszerű: az az ember, aki egyike volt azoknak, akik nélkül ma a pszichológia tudománya nem ott tartana ahol tart, a szürrealizmust – mely a 20. század egyik leghatásosabb művészeti mozgalma volt – néhány idióta bolondozásának tartotta. Mindezt úgy, hogy a szürrealisták Freud tanait alapvető irányelveknek tartották mozgalmukban. Mi állhat ezen megdöbbentő jelenség hátterében? Megdöbbentő abban az értelemben, hogy egy adott korban (a 20. század első fele), két – időben párhuzamosan futó – külön tudományterület (a művészettörténet, és a pszichológia) fejlődése bizonyos értelemben milyen közel, ugyanakkor mennyire távol is álhatott egymástól.
Gondolok itt arra, hogy a szürrealizmus lényege többek között az álomszerűség és a tudatalatti gondolatok felszínre hozása, valamint az elfojtások meg- illetve kiélése. A kérdésfelvetés pontosabban tehát az, hogy hogyan lehetséges, hogy a szürrealisták „védőszentjüknek” tartották Freudot, Freud viszont olyan őrülteknek tartotta a szürrealistákat, akiket nemhogy analizálni, de még fogadni sem volt hajlandó.
Ez alól Freud számára egyetlen kivétel létezett Salvador Dalí személyében. Azonban őt is csak egy személyes jó barát (Stefan Zweig) 16 évnyi unszolása után volt hajlandó fogadni. A találkozásra 1938-ban Londonban, Freudnál került sor, röviddel ez után Freud ezt írta levelében Zwignek Dalíról: „Valóban köszönettel tartozom önnek a látogatóért, akit tegnap elhozott hozzám. Eddig ugyanis hajlandó voltam abszolút őrülteknek (azaz 95 százalékosnak, mint az alkohol) tartani a szürrealistákat, akik szemlátomást engem választottak védőszentjüknek. A nyílt tekintetű, fanatikus szemű, tagadhatatlan mesterségbeli tudással rendelkező ifjú spanyol azonban megváltoztatta ítéletemet. Valóban nagyon érdekes lenne analitikusan megvizsgálni egy efféle kép keletkezését. Kritikailag azonban még mindig el lehet mondani, hogy a művészet fogalma nem terjeszthető ki, ha a mozdulatlan (tudattalan) anyag és mozgalmas (tudatelőttes) feldolgozási mennyiség aránya átlép egy bizonyos határt. Mindenesetre ez komoly pszichológiai probléma.” (1938, július)
Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor Freud elgondolkozott azon, hogy esetleg tényleg érdemes lenne analizálni a szürrealistákat, azonban e levelében röviden megmagyarázza, hogy ezt miért nem teheti. Freud azért utasította el a szürrealistákat mert azt gondolta, hogy ezen mozgalom összekeveri a pszichológiai mechanizmusokat a művészettel. Freud végül is érthető okok miatt nem szerette volna, ha félre értelmezik elméleteit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.