Rejtett (kiaknázatlan) szinterek
Az elmúlt években hazánkat is elérte az 1986-ban Londonban alapított mozgalom szele, amikor Judith Chernaik elhatározta költészetet fog adni a metróban naponta ezrével rohanó emberek elé. A mozgalom már kinőtte magát annyira, hogy immáron a metróköltemények kilenc kötetnyi polcot töltenek meg. Először klasszikusokat dobtak az utazóközönség elé, de később egyre több ismeretlen fiatal költő debütáló lehetősége lett a metró.
A metró mint kultúrális színtér azonban nem csupán az irodalom felé nyitott. London metróállomásai szinte folymatosan otthon adnak külfönféle művészeti megmozdulásoknak, olyannyira, hogy a London Transport Museum 2007 november 27-én egy külön projecben mutatta be a kortárs metróművészet jelenlegi állását, melyben a project vezetői (Tamsin Dillon és Alex Coles) különálló multifunkcionális művészeti ágként mutatták be a metróművészetet.
A metróművészet (vagy ahogy a londoni alapítók nevezik platform for arts) Budapesten a közeljövőben hasonló térnyerésre nem számíthat, bár ehhez hasonló próbálkozásnak lehettünk tanúi a Kontrol című filmben, vagy a Fővárosi Önkormányzat által szerevezett M1-es vonal nyitórendezvényén, ahol az egyik megálló szolgált a megnyitó színhelyéül. A nehézkes térnyitás egyik oka a pénzhiány, másrészt, hogy hazánkban a metrókultúra nem kifejezetten rendelkezik hagyományokkal.
(felhasznált forrás:http://www.tfl.gov.uk)
Fellner Ákos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.