Borongós vasárnap délután volt a Pillangó utcai metrómegállóban. Csak néhány idősebb úrral lehetett találkozni, akik célirányosan a lóverseny pályán található fogadó bódék felé tartottak. Nagy a hangzavar, amit a lovin található kastélyszerű építmény boltív tetejére erősített hangszóró búgó hangja egyre csak fokoz. Itt mindig nagy a tét, s minden rendkívül komolyan hangzik. Még a kastélyszerű építmény boltíveire erősített hangszóró is csak fokozza ezt a sajátos hangulatot. A hangosbemondó ismerteti mindenkivel az elkövetkezendő futam információit.
A 14 órai futam igen erősnek ígérkezik. A lovak többszörösen díjazott istállókból származnak, számos verseny helyezettjei. A minimum tét 400 forint. Ez egyféle fogadási mód. Ebben, lehet tippelni az első befutóra, vagyis arra a lóra, aki megnyeri a versenyt. Bár ugyanezért az összegért van egy másik fajta fogadási mód, melyben az a dobogós lovakra lehet megjósolni, és az első-három sorrendjét lehet variálni.
A lovi pályán, az emberek túlnyomó többsége 40 év körüli, vagy idősebb és nyugdíjas bácsikák, akik ekkor hódolnak leginkább a szenvedélyüknek, és ekkor beszélik meg a világban történő fontos eseményeket, némi forralt bor társaságában.
- Képzeld, a múltkor Kovács megfogta az Isten lábát.
- Azt én is hallottam, de meséld csak el.
- 300.000 forinttal távozott, Aphrodite jóvoltából. – Itt Aphrodite nem az istennőt testesíti meg, hanem az a díjnyertes ló, akinek a múlthéten lezajló futam lett a 14. nyeresége.
- Állítólag a családi kasszából emelte ki a pénzt.
- Én nem hiszem. – szólalt meg egy barna kalapos, őszülő öltönyös Úr, vállát félrebiccentve, oldalra tekintve. A befutóról sejthetett valami bennfentes információt.
- Hiszen a múltheti futam, egy tiszteletdíjas verseny volt. Nem szabadna ilyen dolgoknak történnie.
- Úgy bizony.
Ezt a beszélgetést hallotam, félfüllel, mivel a másik már a hangszóró tippjeire koncentrált. Mindeközbe, olyan tippújságot kerestem, amiből számos ötletet lehetett meríteni.
-Lehet még turfot vásárolni? – kérdeztem az egyik pultnál.
-Sajnos már elfogyott. – felelte a néni.
Sebaj, gondoltam magamban. Kölcsönkértem az egyik, épp mellettem álló bácsitól.
-Ne haragudjon, csókolom, ide tudná adni egy pillanatra a turfot?
-Természetesen aranyoskám.
Így belenéztünk együtt. 12 fogathajtó indul, Komáromi biztos nem nyerő, ezt már régebbi tapasztalataim is igazolják.
-Ha érdekli a tippem aranyoskám, a négyes tutti befutó lesz. Majd a tízes, talán. – hangzik el.
-Meggondolom, köszönöm.
Irány a fogadóbódé, gyorsan meg kell, hogy rakjam a tétjeimet. „A 14 órási futamhoz kérjük, sorakozzanak fel a starthoz, 10 perc múlva indítás.” – mondja a hangosbemondó.
A hirtelen összegyűlt kis társaságon az igyekezet lett úrrá. Mindenki megtette a szerinte biztosan befutó lovak tippjeit, tétjeit, azzal reménnyel, hogy most valóra válhat néhány álom, és felszabadulhat jó pár indulat.
Budapest, 2007. december 2. Rummel Izabella
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.