„Az élet nem egy habostorta”- mondta Virág elvtárs a mára legendáshírű Tanú c. filmben. De a „Nyugaton a helyzet fokozódik” is ismerős lehet számunkra, és az idézetek sorát hosszan lehetne folytatni. És ez csak egy film a január 6-án 80 éves Bacsó Péter életművéből.
A sors fura fintora, hogy színésznek készült, de eltanácsolták, mert raccsolt, és ezért a Színművészeti rendezői szakát végezte el. Aztán dramaturgiai képességeit is kamatoztatta, mert Fábri Zoltán Édes Anna c. nagyjátékfilmjének ő írta a forgatókönyvét.
Sajnálatos, hogy az emberek többsége leginkább Bacsó Pétert a Tanú filmmel azonosítja, és a Tanú második részét már kevesebben tekintik olyan jelenős műnek.
Bacsó Péter az utolsó mohikánok egyike Jancsó Miklossal, és a vele egy rendezői osztályba járó Makk Károllyal. Makk Károly apjának egyébként egy vidéki kis mozija volt, és a kis Makk onnan szerette meg a filmeket.
Bacsó is megérdemelte volna a legjobb idegennyelvű filmeknek járó Oscar-díjat, és helyette a Tanú az elkészülése után 10 évig porosodott egy dobozban. Filmjeire jellemző a szarkasztikus megfogalmazás, az irónia, és a nem rossz értelemen vett önirónia is.
Kállai,mint Bástya elvtárs nagyon remek húzás volt Bacsó Pétertől, annyira, hogy szinte ráégett a szerep. Kállai sokunk számára marad meg az emlékezetünkben Bástya elvtársként. Mint a mai fiatalok számára Szőke Zoltán a Barátok Közt Miklósaként. De ez egy másik történet.
Azt szokták mondani, hogy a siker a hossz élet titka, és ez Bacsó Péternél bejött. Hisz Kossuth-díjas lett, a Magyar Mozgókép nagymesterének választották. És a Tanú kívül ott van még az ugyancsak klasszikus opusnak számító Te rongyos élet is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.