Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2008.02.07. 08:00 ezeregy

Amerikai gengszterek

  

 

 

 

„Hiszek Amerikában.” A Keresztapa film legendás kezdőmondata. Szólhatna így is: hiszek az amerikai gengszterekben. A western és a gengszterfilm tipikus amerikai társadalmi tünet, előbbi a vidék utóbbi a város kórképe. Mindkettő gyakorlatilag egyidős a hangosfilmmel. Az első igazi gengszterfilm a Kis Caesar 1930-ból, az egyéni boldogulás története, Caesar Rico Bandello, aki egy senkiből hatalmas és kegyetlen úr lesz, de végül a szervezett bűnözés ellen küzdő rendőrök lelövik. Ezzel megszületett a klasszikus gengszter toposz: egy erős és megszállott férfi felemelkedés és bukása. Sokáig ez határozta meg a műfajt. Ezután negyven évvel született minden gengszterfilm leglegendásabbika a Keresztapa. Mario Puzo regényéből készített filmet Francis Ford Coppla, amivel újraírta a mítoszt, mert a gengszter nem kívülálló többé, hanem megbízható családfő, aki a szülő nevében, atyaként segít és büntet. A Keresztapa nemcsak a felfogást változtatta meg, máig mondások és legendák forrása: „Vedd fel a kesztyűt”, „Hagyd a puskát, hozd a tésztát”. Még él a pletyka, hogy Frank Sinatra-ról és a maffiakapcsolatairól mintázták Johnny Fontaine-t és a lófejes jelenetet, és beszélik, hogy a kisbaba, akinek a filmben a keresztelője van Sofia Coppola, az unokahúg, aki időközben szintén tehetséges rendezővé nőtt fel. Látható, minden szempontból kultikus alkotás lett, így felállította a mércét mindenkinek, aki azóta ezzel a műfajjal próbálkozik. Brian de Palma, Sergio Leone, Martin Scorsese – csak néhány nagy név, azok közül, akik azért próbálkoztak. Most Ridley Scott a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor után szintén beállt a sorba és az Amerikai gengszter jó film lett, egy eposz Frank Lucas felemelkedéséről és szükséges bukásáról.  Ráadásul igaz történeten alapul, ami elnémítja azokat, akik a befejezését vagy a történetet hihetőségét kifogásolnák. Remek a szereposztás: Denzel Washington és Russell Crowe mellett említést érdemel még Josh Brolin, aki egy olyan tenyér bemászó korrupt rendőrt alakít, hogy a nézők többsége az öngyilkosságát túl enyhe végnek tartották. Denzel Washington előadásában Frank Lucas bölcs, tagbaszakadt és tiszteletet parancsoló, mint egy király. Erősíti a legendás jellegét, hogy el sem tudja hinni senki, ő állhat a hierarchia csúcsán. Sántít az amerikai álom: végy egy tehetséges üzletembert, akinek fontos a családja, templomba jár, ételt oszt a szegényeknek… egy modern Robin Hood. Zárójelben: az üzlete a tiszta heroin, amit az USA hadsereg gépein csempész be Vietnamból, és habozás nélkül ölni is tud az üzlet részeként. Az ellenlábas rendőr Ritchie (Russell Crowe) viszont egy vesztes, családja elhagyja, a társai sem kedvelik, legjellemzőbb, hogy hálaadáskor egyedül eszeget egy pulykás-chips-es(!!) szendvicset. Erkölcsi magaslatról lehet tiltakozni, amiért Frank Lucas-nak drukkol a néző, de nem számít. Szándékosan nem egyforma súlyú a két férfi – bár Crowe sokat tett, azért, hogy szimmetrikusabb legyen a film - első találkozásukkor a film vége előtt pár perccel Lucas-t készülnek letartóztatni, ő elegáns öltönyben áll, magasabban, mint a rendőr fent egy templom lépcsőjén. Nagyobb. Ezért lesz az Amerikai gengszter kicsit több egy tucat gengszterfilmnél. Mert fel meri vetni a kérdést: ki a jobb-fiú? És elismerni, hogy a világ nem fekete és fehér, és ezért mondják el a végén, hogy a rendőrből védőügyvéd lett, első ügyfele pedig Frank Lucas volt Sikeresen tevékenysége nyomán 1991-ben Frank Lucas kiszabadult, és szegénységben élt tovább, amíg Denzel Washington nem vett neki egy házat. HAPPY END

Vancsó Éva

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr70307431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.