Good Night and Good Luck
Clooney mozija a televíziózás hőskoráról szól. 1953-at írunk, nálunk akkor még adás sincs. Vitray Tamás is érettségire készülő gimnazista csupán. Nosztalgikus romantikus fekete-fehér filmajánló következik!
1950 telén megjelenik egy Joseph McCarthy nevű wisconsini szenátor és bejelenti, hogy kétszázöt kommunista dolgozik az USA külügyi apparátusában, és beindul a szörnyű gépezet. A modortalan, ápolatlan megjelenésű honatyától lassan rettegni kezdenek, pestisként terjed a félelem.
A Hollywoodi Tízek történetét jól ismerjük. De talán kevesebbet tudunk azokról az egyszerű emberekről, akik a purifikátor honatya áldozataivá váltak. Az ő sorsukat eleveníti fel George Clooney 6 Oscarra jelölt filmje, a Good Night and Good Luck. Egész pontosan pedig azét a férfiúét, aki szembe mert szállni a szenátorral: Edward R. Murrow-ét. McCarthy-önmagát ejti csapdába: saját tettei, vádaskodásai, szavai lepleződnek le és fordulnak ellene. Murrow az egyik legnézettebb amerikai csatorna a CBS See it Now! című politikai show-ját vezeti. Ami a filmben egyértelműen példaértékűvé teszi, az hogy, szakmáját tökéletesen műveli, ízig-vérig profi. Adásról-adásra, lépésről-lépésre, kristálytiszta precizitással, felkészülten halad előre. És ami még inkább vezéregyéniséggé varázsolja az, hogy vannak elvei, amelyek nem politikai erőkhöz kötődnek, hanem a legalapvetőbb emberi jogokhoz: az emberi méltósághoz és a szabadsághoz, és ezekhez feltétel nélkül ragaszkodik.
A Good Night and Good Luck színvonalas alkotás. Lineáris vonalvezetésű, a jól bevált elbeszéléstechnikát alkalmazza, ennek ellenére mégsem unalmas. Egyszerű és világos, ugyanakkor lényegretörő és bensőséges. A fekete – fehér kockák tökéletesen rekonstruálják az 50-es évek hangulatát, hajviseletét, ízlésvilágát, öltözködését és gesztusait. Olyan mintha korabeli dokumentumfilmet néznénk. A cigi a szájszögletben, a kartonpapírra felírt súgószöveg, a lokál a fekete énekesnővel egyre inkább tartalommal töltik meg a sztorit. És ezt még fokozza, hogy időnként a történetbe ágyazzák Murrow eredeti kommentárjait és beszédeit.
Clooney nagyon bölcsen önmagára osztotta a mellékszerepet, s a főszerepre megtalálta a nála jóval kevésbé ismert de brilliáns alakítást nyújtó David Strathairnt. A filmben kulcszerepe van a közelikben megjelenő arcoknak, pillantásoknak, tekinteteknek. Ez tökéletesen összevág a film lényegével. Murrow média személyiség, aki minden este vásárra viszi a saját bőrét. Pengeéles száj, pontos mondatok, kérlelhetetlen tárgyilagosság jellemzik. Ha összevetjük a sok leharcolt média bohóccal, megállapíthatjuk, hogy hálásan nézünk rá, mert ez a pasas bizony tényleg hiteles. Érdemes megnézni Clooney filmjét: ilyenné kell válnunk és meg kell mentenünk az igazi értékeket, amíg még lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.