Itt egy újabb agyalós krimi Ben Affleck rendezésében. Aaron Stockard segítségével írt filmjében saját öccse Casey Affleck játssza a főszerepet. Aki szereti a gondolatait megfogalmazni és általában a fejét használni, annak ez a film számottevő örömöt fog okozni. Végre egy velős mondanivalóval ellátott sztori.
Amerikában minden nap kétezer gyerek tűnik el nyomtalanul. Ben Affleck pedig úgy gondolta, hogy ez a szomorú statisztika megér egy filmet, és megrendezi.
A történet a Boston melléki Dorchesterben játszódik. Igazi munkásnegyed utcán világos nappal magukat kellető prostituáltakkal, és nepperekkel. A hely kemény, mint a tököli börtön, tele van szétszakadt, lecsúszott családokkal és reményekkel. Ebből a környezetből tűnik el a négyéves kislány Amanda McCready.
Az idő halad a család egyre türelmetlenebb és a nagyszülők két helyi magánnyomozót Patrick Kenzie-t (Casey Affleck) és Angie Gennaro-t (Michelle Monaghan) bíznak meg unokájuk megtalálásával. Patrick itt nőtt fel, így neki talán jobban megnyílnak a helyiek. A két detektív óvatosan közelít az ügyhöz, ismerik a szomszédokat és tudják azt is, hogy Amanda anyja, Helen(Amy Ryan) is rabja a szernek. Ahogy egyre mélyebbre ásnak az ügyben, Boston egyre árnyékosabb oldala tárul elénk, csalókkal, drogosokkal és pedofilokkal. A média is felkapja az ügyet, így Patrick és Angie kénytelenek egy nagymenő detektív, Remy Bressant (Ed Harris) és a helyi rendőrkapitány, Jack Doyle (Morgan Freeman) segítségét kérni. Minden megoldódni látszik, egy lövöldözés után fény derül Amanda szomorú sorsára is. Ügy lezárva. Mindenki tovább lép kivéve Patricket. Visszatér a nyomozás kezdeteihez, és ahogy mélyebbre ás, borzalmas titokra lel…
Ennyi a sztori dióhéjban. Első ránézésre egyszerűnek tűnik, de azt kell mondanom, hogy mégsem lineáris a történet, mert Affleck mozija nem a cselekményre sokkal inkább a lélektanra épít. Patrick jól alakítja a helyi vagány szerepét, mellette ellenpontnak kellőképpen higgadt Michelle Monaghan. A mellékszerepekben pedig olyan kitűnő színészek ábrázolnak jellemet, mint Ed Harris vagy Morgan Freeman. A film további erőssége, hogy súlyos kérdéseket feszeget. Szabad-e mások életébe beavatkozni? Mennyit ér egy élet? És főleg: hogy lehet egy kis gyerek ennyire kiszolgáltatott a családjának, nekünk felnőtteknek? A film utolsó fél órája pedig igencsak beleég a gondolatainkba, és további kérdéseket vet fel.
Szabó Krisztina
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.