Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2007.11.29. 17:09 ezeregy

Jövőre, Veled, ugyanitt 2.

 

Abban az óriási szerencsében volt részem, hogy még a premier előtt, a sajtóbemutatón megtekinthettem Bernard Slade Jövőre, Veled, ugyanitt című darabjának második részét. Isteni volt!

  

1978-ban a Madách Kamara által került bemutatásra a Jövőre, Veled, ugyanitt című kétszemélyes vígjáték, ami elsöprő sikert aratott. A történet két, házasságban élő fiatal véletlen találkozását meséli el, amit egy szenvedélyes éjszaka követ. Azóta titokban minden évben ugyanakkor, ugyanott találkoznak, együtt töltenek egy hétvégét, majd visszatérnek családjukhoz és élik a saját életüket.

A darab nem csak nálunk, de világszerte akkora sikert aratott, hogy a szerző megírta a történet folytatását. Az immár középkorú Doris és George életének következő 19 évét követhetjük nyomon november 30-ától a Madách Színházban.

 

A történet tehát eleve remek és ezt még csak fokozza a mesteri rendezés és a lenyűgöző színészi játék. A két szereplő a lehető legjobb választás volt! Hernádi Judit és Gálvölgyi János fergeteges előadása nélkül nem láthattuk volna Dorist, mint kiábrándult nőt, bűbájos szerelmest, megcsalt szeretőt vagy gondoskodó anyát. És ha nem a színészóriás, Gálvölgyi János játszotta volna George-ot, sosem tapasztaljuk meg, milyen, egy elhagyott szerelmes, egy elhivatott apa, egy érzelmes vénember, egy igazi, erős férfi. Pedig mindez kellett hozzá, hogy teljes valójában érteni és érezni tudjuk a művet.

Értettük. Az emberi élet öröm-bánat hullámvasút. Egyszer fenn, egyszer lenn járunk és ha a mélyben elakadna a kocsink, a legfontosabb, hogy ne hagyjon el minket az optimizmus, a derűlátás! Minden helyzetben próbáljuk meg a dolgok napfényes oldalát tekinteni, tudjunk nevetni magunkon, hibáinkon, hiszen csak így fogadhatjuk el magunkat és a világ is minket! Ha pedig van egy ember, aki tisztel, szeret és mindent feláldozna értünk, akkor többet leszünk a magasban és ezt alaposan meg kell becsülnünk.

 

És éreztük is! Nem csak én, de a körülöttem ülők mind, hol kacagtak, hangosan, teli torokból, hol pedig a sírást próbálták visszatartani, mert mégis, milyen már az, színházban sírni!

 Szűcs Ágnes

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr70246894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.