Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2007.12.05. 08:26 ezeregy

Az angol történelem fénykora – Elizabeth: Az aranykor

 

Totál rég láttunk már igazán nagyszabású történelmi filmet. A 300 inkább képregény-adaptáció volt, a Gladiátor pedig már olyan régi, hogy alig emlékszünk rá mikor is nyerte el az Oscart. Pedig történelmi filmet nézni jó, tele van háborúval, ármánnyal, csatával meg persze egy rakat morális kérdéssel. Nem hiába gyártották sorozatban Hollywood fénykorában a Ben Hurhoz hasonló mozikat, a nagyszabású képi világ mindenkit levesz a lábáról, főként ha nem a XX. század történetének bilisisakos németei és amerikai harcolnak egymás ellen. Shekhar Kapur másodszor rendezett I. Erzsébetről filmet, most a spanyol katolicizmus világhódító vágyai kerültek középpontba.

Cate Blanchett nagyon jó. Biztos, hogy Oscar-esélyes, mert alakításának, ahogy a filmnek is, súlya van. (Na meg egyébként is az angol, Erzsébet névre hallgató királynőkről szóló filmek főszereplői általában Oscar-esélyesek.) Most valahogy más Elizabeth, mint azt már megszoktuk. Nagyon kemény, és határozott persze, de hagyja azt is, hogy beszóljanak neki, meg néha már az érzelgősség érzékeny határait súrolja, és ez nem tesz túl jót a filmnek. A másik oldalon azonban valóságos szűzi heroina, a népért élő angyal, aki mindent, ami bocsánatos megbocsát, és mindent, ami angol, megvéd. A főférfi, Sir Walter Raleigh kifejezetten pimasz fickó. Feleselget a királynőnek, és még azon sem igyekszik igazán, hogy elhitesse vele, hogy él-hal érte. Clive Owen nagyon macsó, végig olyan érzésünk van, hogy James Bond-nak jobb lenne, mint angol tengeri patkánynak, de hát ízlések és pofonok, vannak, akik szerint már azért érdemes beülni a filmre, hogy két órán keresztül bámulhassuk.   

 

Pedig az Elizabeth ennél azért sokkal többet ér. Pasztellszínű, csupa fény történelmi tabló, ami minden percében azt a vizuális üzenetet hordozza magában, hogy erőlködhet itt a skót Mária, vagy próbálkozhat a világ leghatalmasabb uradalmának, Spanyolországnak a feje, Angliát senki le nem győzi. Mert Anglia maga az ígéret földje, a morál és az erő hazája, a reneszánsz közép-és fénypontja. És ezt persze mi mind el is hisszük ennek a mozinak, olyan szépen, annyira jól megcsináltan mondja. A harcjelentek kedvelői is örömködhetnek a spanyol armada pusztulásán, de leginkább annak fog tetszeni a film, aki fogékony a szimbólumok, metaforák, a képpé vált dicsőség fajsúlyos világára.

 

Herbák Dóra

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr93252939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.