Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2007.12.19. 08:00 ezeregy

Andrzej Wajda és a lengyel történelem

 

 

 

„A film élete annyi, mint a pillangóé, ritkán hosszabb. Ahhoz, hogy megfejtsük sikerének vagy bukásának a titkát, ismerni kell a körülményeket, amelyek között megszületett, majd pedig azokat, amelyek között filmvászonra került.”

 

Andrzej Wajda filmes ars poeticáját, és érzékenységét a filmvászonra vitt alkotásokkal kapcsolatban, talán ezekkel, a sorokkal lehetne leginkább jellemezni. Bár a siker és a bukás szó, ebben az értelemben nem ugyanazzal a jelentéssel bír, mint ahogy mutatja magát, hiszen a lengyel világháborús filmek, valóban rendelkeznek egy olyan születési körülménnyel, mely a mai ember számára jóformán meg sem érthető. Napjainkban a háborús filmek, egyébként is nehéz témának számítanak, hiszen a kivitelezésben, teljes mértékben törekedni kell az objektivitásra, és ez számos esetben átfordul a túloldalra.

A lengyel filmalkotások érdekességei, éppen ebben a momentumban rejlenek, mivel az alkotók a háborús eseményeket nem egyféle, hanem többféle oldalról is tudták prezentálni, akár az egyén, akár a történelem oldaláról, egy olyan hangnembe, és olyan felütésekkel, melyek nem csak pillanatnyi rezdülésekkel élnek, hanem az időtlenséggel.

„csak hamu maradt, hogy hulladék gyanánt, széjjelszóródjék a szélben – vagy maradt a hamu mélyén csillagfényű gyémánt, örök győzelmet hirdető virradat.” Az idézet egy sírfeliratról származik, mely a Hamu és gyémánt filmben hangzik el, az egyik főszereplő hölgy szájából. Lengyelországban a háború befejeződött. A film időintervalluma egy délutáni naptól kezdve tart, egészen másnap hajnalig, mégis ilyen kicsiny idő alatt, annyi világképi látásmód kap helyet, hogy a tartalom cselekményszálai több szálon futnak, ám ha még ez sem elég, akkor a mondanivalók mögött, mindig ott rejlik egy bújtatott közlendő. A film tartalmi kompozíciója ezekből valósul meg, a képi megjelenítésekkel együtt. A film, hasonlóan működik, akár egy fénykép, mivel valóságos, és pontos leírása, reprodukciója a körülöttünk lévő világnak. A kérdés csak az, hogy a kamera, mit emel ki ebből a valóságból.

A film egyetemessége, nemcsak az időtlenségébe rejlik, hanem abban is, hogy a háború ideje alatt, bármelyik másik országban is megtörténhetett volna, akár ilyen módon is a cselekmény. Mégis, a lengyel tradíciók és egyediségek világosan megmutatkoznak Andrzej Wajda alkotásában, hiszen nem pusztán az empíriákat, és a valós történéseket használja fel, hanem az egyén individuális, belső küzdelmét, többféle perspektívából is megmutatja. A külső behatásoktól, mint például a politikától és a szabadság kérdésétől, óvakodik, csak bújtatottan mutat rá, összegezve a lengyel történelem sajátosságait. 

2007. december 3.     Rummel Izabella

 

 

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr83267418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.