Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2007.12.20. 08:26 ezeregy

Álmomban hol jártam, mit láttam?

 

            Egyszerre természetes és misztikus. Naponta új- és új világba csöppenünk álmaink révén és gyakran egész napra meghatározza „szájízünket” egy jó vagy rossz álom.

            Az ókori  bibliai történet szerint a fáraó  az álmait megfejtő Józsefre hallgatva mentette meg népét a pusztulástól. A középkorban az álomfejtés már boszorkányságnak számíott. Napjainkban ugyan nem jár érte égetés, de a közvélekedés még mindig nem tartja normálisnak azt, aki hisz az álmainak.

            Bár a 20. századi pszichológia sokat vizsgálta az álom természetét, annak nagy részét még mindig jótékony homály fedi (talán nem is baj..milyen unalmas lenne az élet, ha minden csodát ízekre szedve, tálcán kínálna nekünk a tudomány? ).

 Annyi bizonyos, hogy az álom létrejöttét elsősorban az érzékszerveinket ért külső ingerek ( fények, zajok), az ébrenléti állapotban átélt szorongások és vágyak, illetve tudatalatti megérzések befolyásolják.

            Szörényi Zsolt tanulmánya szerint egy 8 órás alvás alatt átlagosan 6-szor álmodunk, azonban ezeknek az álmoknak csak töredékére emlékszünk vissza, általában akkor, ha az álom közben valamilyen külső inger-, vagy éppen az élmény intenzitása hatására felébredünk.

            Még érdekesebb kérdés az, hogy vajon mitől függ mit álmodunk? Egészen biztos, hogy itt is nagy szerepe van a külső ingereknek. Talán bele sem gondolunk, hogy a sok egymástól teljesen független dolog „összeálmodásának” az éjszaka során érzékelt fények, neszek is okozói lehetnek, melyeket érzékszerveink felnagyítva „tálalnak” agyunknak, az agy pedig „bedolgozza” azt az álom eseményeibe. Megeshet például, hogy  csendes utcánkba az éjszaka közepén befordul egy autó, melynek zaját álmunkban úgy fogjuk megélni, mintha repülő szállna el a fejünk fölött. De ugyanennyire hatnak az álombéli eseményekre a napközben beszerzett információk, melyeket agyunk tovább rezegtet. Az erősebb inger általában elnyomja  a gyengébbet, ennek megfelelően váltakoznak teljesen logikátlanul a helyszínek.  Fontos a tudat is, amellyel elalszunk. Ha például tudjuk, hogy két óra múlva megszólal az ébresztő és nekünk ki kell pattannunk az ágyból, álmunk történései- ehhez igazodva- valószínüleg  gyorsabbak és kevésbé nyugodtak lesznek.

 Biztos sokakkal előfordult már, hogy megálmodták a másnapi fontos beszélgetés vagy esemény történéseit. Ez olykor másnap tényleg bekövetkezett, máskor pont az ellenkezője teljesült. Ezeket a  „jósálmokat” nagyban befolyásolja az egyén pesszimista vagy optimista beállítottsága, magabiztossága vagy kishitűsége. Szintén az egyedi vizuális, hallási képességektől függ az álom képi és hangi minősége. Tény azonban, hogy vannak emberek, akik úgymond képesek a jövőbe látni. Őket sokan az ősi táltosok megfelelőivel azonosítják, pedig nem kellenek földöntúli képességek az emberi-, a dolgok természetének alapos megfigyeléséhez, melyből a jövőre nézve is következtetések vonhatók le.

Tudósok nem egyszer álmukban találták meg kutatási tárgyuk hiányzó láncszemét. A kísérletek azt igazolták, hogy ekkor agyuk újra levetítette a  problémát, az alvás nyugalmában pedig az idegrendszer figyelmét semmi nem vonta el az összpontosított gondolkodástól. William Blake verseinek és portréinak java  álmaiból táplálkozott  és számos szürrealista  író  is beszámolt arról, hogy rendszeresen álmukban figyeltek fel egy-egy írásuk hibájára.

„..és nem jön az álom, az enyhet adó”- írja Radnóti a Hetedik eclogában. Nemcsak a munkatáborok lakóinak volt „ópium” az álom. Még csak tartósan depressziósnak sem kell lenni ahhoz, hogy aludni és legfőképpen álmodni vágyjunk. Elég egy hirtelen jött szerencsétlenség, egy szakítás vagy összeveszés és máris álomba menekülünk a fájdalomból. Álomba, ahol még minden a régi, szép és állandó.

Álmunkat, az éjszakának e csodáját nem kell kiszolgáltatva, rémálmoktól vacogva megélnünk. Napközben a legapróbb részletekig megfigyelve cselekvéseinket, idővel képesek leszünk kívülről látni magunkat, ez a képesség pedig előbb- utóbb álmodáskor is jelentkezni fog ( ez a tudatos- álmodás). Onnantól, hogy éjszaka is tudatosul bennünk: álmodunk, kedvünkre alakíthatjuk álmunk történéseit és egy olyan mesébe csöppenhetünk, melynek hálóját mi szőjük, reggel „eltehetjük”, mint egy könyvet, éjjel pedig ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.

 

Szandtner Veronika

 

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr2267423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.