Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2008.02.23. 08:00 ezeregy

Egyetemi pillanatképek 4.

 

 

Szép későőszi délután volt. Volt még egy órám, de nem akaródzott visszamennem. Lementünk pár csoprttárssal cigizni az udvarra. Hülyültünk egy darabig, aztán a többiek hazamentek, de nekem még mindig nem volt kedvem elindulni.

Valami ott tartott.

 

Letelepedtem egy padra, s újra rágyújtottam. Végtelenül szabadnak éreztem magam a napfényben. Két lány leült a mellettem lévő padra.

-         Egyszerűen nem értem- kezdte az egyik- múlt héten még színházba vitt és az előadás alatt végig fogta a kezem. Aztán haza kísért.Azt mondta szeret….

 

Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, ugyanakkor pontosan tudtam, hogy ez volt az a valami, ami itt tartott.S ez a valami most kegyetlenül hatalmába fog keríteni, s addig nem szabadulhatom, míg mélyen a húsomba nem  vájja karmait. Kicsit távolabb csúsztam tőlük, elfordítottam a fejem, de közben percről percre vesztettem el magam felett az uralmat. Minden más zaj megszűnt körülöttem, érzékszerveim legkisebb receptoraival is a beszélgetésre összpontosítottam.

Tudtam, hogy ha el is szánnám magamat arra, hogy felkeljek a padról, lábam úgyse engedelmeskedne nekem. Féltem túlságosan kiül az arcomra a kíváncsiság, ezért könyvet vettem elő, s úgy tettem, mint aki belemélyed az olvasásba. Igazából a saját szégyenérzetem csillapítása végett volt szükség erre a ceremóniára, mert a lányt annyira hatalmába kerítették indulatai, hogy láthatólag nem foglalkozott velem.

 

-         Hogy hagyhatott csak így itt egy év után? Hogy ő már nem szeret… Hogy lehet hogy egy hete még szeretett? Vagy ott a színházban is hazudott volna, amikor a fülembe súgta, hogy szeret?

 

Itt már nem bírtam tovább színlelni,s feléjük fordultam. A lány tekintete a távolba révedt, de hangja meglepően határozott volt,  elérzékenyülésnek nyoma sem volt benne. Mereven, kissé görnyedten ült.

A másik lány a tanácstalanok zavartságával mozgatta a fejét. Látszott rajta, hogy maga sem tudja mondjon valamit vagy inkább hallgasson .

 

-         Nem, az nem lehet, hogy ilyen egyszerűen vége.-folytatta- Neki is éreznie kell, hogy ez köztünk több, mint…én az első pillanattól fogva éreztem..nem lehet, hogy ő ezt nem…Áh,ne haragudj, én most hazamegyek- fordult oda barátnőjéhez.

Mint a villám pattant fel a padról, s a következő percben már el is tűnt a fák mögött.

Barátnőjét szemmel láthatólag meglepte a hirtelen távozás. Pár percig bambán nézett utána, aztán ő is szedelőzködni kezdett.

 

A környező padok is elnéptelenedtek lassan. Nyugtalanító csönd támadt körülöttem. A nap se melegített már, de még láttam, ahogy felnéztem. Hirtelen fázni kezdtem. Félelmetesen magam voltam. Szabad voltam, s ez a szabadság- érzés ekkor  töltött el elsőzör félelemmel.

 

 

 

Szandtner Veronika

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr100315753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.