Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2008.03.12. 08:00 ezeregy

Egyetemi pillanatképek 9.

 

 

 A tanulmányi osztályokon dolgozó emberek- tapsztalataim szerint- általában nem  életre-halálra szóló hivatástudattal dologoznak . Ez nagyjából érthető is, tekintve a hozzájuk érkező sablon kérelmek végtelenül egyforma és unalamas tartalmát. Én még nem találkoztam olyan tanulmányissal, akinek az arcán ne látszott volna a munkája okozta fásultság.

 

Ha nagyon kategorizálni akarunk, általában két típusba sorolhatók a TO dolgozók. Az első típus magasról leejt téged, ugyanazzal az ellentmondást nem tűrő hanglejtéssel hárítja el minden kérdésedet. Mindenre azt a választ kapod, hogy nézz utána valamilyen jogszabályban.

 

A második típusba tartozók sokszor kisebbrendűségi érzéssel küszködnek a munkájuk miatt, megkockáztatom, ezt az érzésüket még tovább fokozza a tudat, hogy tanuló emberek ügyeivel foglalkoznak, akik előtt még ott áll az élet, ezer lehetőséggel. Ezek az emberek saját fontosságuknak azzal adnak nyomatékot, hogy ha kell, ha nem, folyton kijavítanak, minden törvényt kívülről felmondanak neked és közben leordítják a fejedet, amiért te azokkal nem vagy tisztában

 

Szóval igazából egyikkel se jársz jobban. Így aztán az emberben hamar kialakul az az érzés, hogy már előre remeg a gyomra, amikor valami dolga akad a tanulmányi osztályon.

 

A mi tanulmányis nénink az első típusú TO dolgozók csoportjához tartozik. Naiv újoncként még hittem abban, hogy az embereket változásra lehet bírni, csak a módját kell megtalálni. Hát ha az emberek úgy általábanváltoztathatók is, a tanulmányisok kivételek!

 

Én próbáltam szép szóval, szelíden, aztán próbáltam komolyan és határozottan tudakolódni ügyeim felől. Mindent megpróbáltam, csak hogy kimozdítsam a nénit általános „minden mindegy” hangulatából . Megkíséreltem ráébreszteni arra, hogy neki tulajdonképpen  az a munkája, hogy utána nézzen és válaszoljon a kérdéseimre. Mind hiába. Se hangos szóval, se kedveskedéssel nem tudtam őt változásra bírni, de még csak kibillenteni sem általános nyugalmából. S ez volt a legbosszantóbb. Még ma is végig fut a hideg a hátamon, ha arra a szürke hangra gondolok: „ Nem tudom. Nézzen utána  a törvénykönyvben!”

 

Pár hónap után már nem volt igazi célja a tanulmányi osztályon tett látogatásaimnak- időközben ugyanis minden kérdésemet megválaszoltam magamnak több napos törvénykönyv bújás után- már csak olyan „csak azért is” alapon látogattam a nénit. Nem érdekelt már semmi, csak hogy egyszer az életben kihozzam őt a béketűréséből. A lehető legostobább kérdéseket szedtem össze és özönvízként zúdítottam rá hétről-hétre.

 

Hatás semmi. Rám viszont volt hatása a látogatásoknak. Egyrészt kis híján bele betegedtem a tudatba, hogy képtelen vagyok felidegesíteni, másrészt a jogszabályok tanulmányozása révén szinte képzett tanulmányissá váltam. Ki tudja? Lehet, hogy munkanélküli bölcsészként épp a TO-n kapok majd állást….?

 

 

 

Szandtner Veronika

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr6322531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.