Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2008.02.25. 08:00 ezeregy

HELLYEAH: HELLYEAH

 

 Epic

2007

 

Ha azt mondom: Pantera, a rockzenét szeretők 80%-a (vagy több), tudja miről van szó, még akkor is, ha a zenekar pályafutása jó pár éve félbeszakadt. A végleges pontot az ismert tragédia, Dimebag Darrell koncert brutális meggyilkolása jelentette, melyet testvére, Vinnie Paul teljesen érthető módon, hosszú évek alatt tudott csak feldolgozni (illetve talán sosem fogja teljesen). Az sem volt tehát meglepő, hogy jó időre elvonult a világtól, a zenei élettől, és a dobolástól. Mindemellett az egyszeri rajongó végig titkon abban reménykedett, hogy majd csak visszatér a színtérre valamilyen formációval.

Ez a visszatérés egészen 2006-ig váratott magára, annak ellenére, hogy a Hellyeah alapjai már 2001-ben körvonalazódtak projekt formájában, az érdemi munka cirka két éve kezdődött, az első lemez pedig tavaly készült el. Vinnie mellé Chad Grey (Mudvayne) énekes, Greg Tibbet (Mudvayne) gitáros,

Tom Maxwell (Nothingface) gitáros és Bob Zilla (Damageplan) basszusgitáros érkezett (illetve előtte Jerry Montano játszott bőgőn).

Ha röviden akarnám jellemezni a lemezt, annyit mondanék: korrekt, de igazából semmi különleges, sőt, ezektől a nevektől helyenként kimondottan unalmas anyag született. Ha gonoszkodni akarnék, azt is hozzáfűzném: a nevetséges borító és az idétlen zenekarnév tulajdonképpen tökéletesen jellemzi a zenét. Mindezek mellett folyamatosan sóhajtozom magamban, hogy de kár, de kár.

Halványan nyilván érezni a Pantera hatását, egyes dalokat akár nagyon halvány másolatoknak is fel lehetne fogni (mintha egy jól sikerült művészfotót kb. tízszer lefénymásolnák egy olyan masinán, amiből már épp kifogyni készül a festék, és azt raknák az orrod elé, mint műalkotást), amúgy totál átlagos zúzdametal a Hellyeah, semmi más. Igazából megint nyavalyogni támad kedvem: fenemód hiányzik innen a Dimebag-féle riffelés és szólómunka, az itteni két (kb. nevenincs) gitáros meg sem közelítik stílusban és főleg dalszerzési képességben az egykori piros szakállú félistent. Minimális egyéniség nélkül pedig nincs értelme ezen a szinten az érdemi munkának.

A zúzdák, groove-ok mellett a kötelező líraibb southernkedés is megtalálható a lemezen, és itt még jobban kiviláglik az, ami már eddig is bökte a fülem: Chad vérszegény, erőtlen énekes, egyszerűen képtelen bármiféle érzelmi többletet belevinni a nótákba. A Mudvayne-ben úgy tűnt, jobb a srác – de ez úgy látszik, elmúlt. Az ordítós témáival nincs gond, de ez momentán kevés ahhoz, hogy meg tudjam kedvelni.

Mindezen fanyalgás után furcsának tűnhet, ha azt mondom, egyes témák, riffek tényleg nem rosszak, aki egy átlagos amerikai groove-metal lemezre vágyik, talán meg tudja kedvelni őket, de érzésem szerint nem ártott volna még elmolyolgatni ezeken a dalokon, mert ez így, ebben a formában hosszú távon kevéssé szórakoztató, sőt. Pár hallgatás után már szinte kényszeríteni kell, hogy ne állítsam meg három dal után. Felesleges kiadványnak érzem, hiába vagyok rajongója Vinnie Paul dobjátékának – ráadásul sajnos a dobolása is súlytalan, érdektelen a nótákban.
A csapat épp dolgozik a második albumán, egy esélyt még megérdemelnek, hátha azzal ki tudják köszörülni a csorbát. Meglátjuk...

 

6/10

 

Bátky-Valentin Szilvia

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr75304089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Davy Vain 2008.06.27. 20:43:22

Ebben a témában a Damageplan egyetlen albuma óta nem született ilyen mestermű!!!

Peace Dog 2008.11.07. 18:26:40

Nagyon remélem a második lemeztől megváltozik a cikk írójának a véleménye. Én megvettem a zenekar dvd-jét is, és eléggé jópofa - kis home video kollekció. Jó ez a zene ráadásul az is értékelhető a srácok munkájában, hogy - bár valószínüleg Tom Maxwell és Chad Grey részéről pénzkeresési lehetőségnek indult (ők ketten találták ki a Hellyeah-t) - átérezték Winnie fájdalmát és mondhatni segítettek neki kilábalni az érzelmi válságból. Ajánlanám megnézésre a dvd-t a cikk írójának. Végezetül csatlakoznék az elöttem szólóhoz, és remélem ellátogatnak hozzánk is (egyszer) az új albummal...ott leszek!
süti beállítások módosítása