Aki járt az utóbbi egy hónapban könyvesboltban, annak nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy az Ulpius-ház elkezdte kiadni Salman Rushdie eddigi műveit, illetve egy füst alatt megjelentette az író legújabb művét is, a Sálimár bohócot. A kék, piros, zöld, barna borítójú regények kikerülhetetlen tornyokban állnak az üzletekben, a pihe-puha, színes borítók szinte el is feledtetik, hogy csak a csomagolás új. És esetleg a sajtóhibák. Rushdie jobbára igen terjedelmes regényeit az Európa Kiadó dobta magyarul a polcokra - akkor még kemény kötésben, vékony papíron, komoly borítóval. Rejtélyes módon ezek a kevesebb, mint egy évtizede kiadott könyvek szinte alig hozzáférhetőek. Nem ritkaságok, csak éppen vadászni kell rájuk az antikváriumokban, s lassan egy éves előjegyzés után sem értesültem még megvásárolható példányról az ország két legnagyobb internetes használtkönyv-kereskedésében. Azért más netes piacokon egy-egy példányt be lehet szerezni, de vajon hol lehet a többi Rushdie-kötet? Vélhetően csak olyan emberek vették meg anno vagy kapták ajándékba, akik igen szeretek az írót, s semmi áron ki nem adnák kezük közül. Vagy annyian jegyezték elő ezeket a sokáig magyar nyelven elérhetetlen könyveket, hogy várnom kell rá, mint másnak a csontvelőre. Esetleg valaki felvásárolta őket, s ezért lehetséges, hogy csak a puha kötéshez képest méregdrága új Ulpius-házas kiadásokat lehet megszerezni. Amelyekkel nem csak az a probléma, hogy a kötés méltatlan a műhöz – túl divatos, túl könnyű, túl hivalkodó -, hanem az is, hogy egy hat-hétszáz oldalas puhaborítójú könyv egyszerűen kevésbé bírja a strapát. Bár tény, ennek a játszi könnyedségű borítónak jobban elnézi az ember a sajtóhibákat, mint a komolyan unalmas régi kiadásoknak, mert szó, mi szó, az Európa Kiadós egyik másik Rushdie-regénye is bővelkedik dühítő, így az olvasást nehezítő félreírásokkal. Az új könyvek fülszövegén már csak mosolyogtam egyet – hogy a kiadó Rushdie magyarországi látogatása során ugyan fennen hangoztatta, hogy az írót szeretnék bemutatni, nem pedig korunk hősét, aki a fejére tűzött vérdíj ellenére is bátran ontja a szavakat, mégis az íróról a fatvát, feleségeinek számát, illetve a legutolsó karcsúságát tartotta fontosnak megemlíteni. Kinek mi az érték.
Pölös Zsófia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.