13th Planet Records
2007
Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a Prong 2007-es lemeze vajon egy rossz vicc vagy tényleg komolyan gondolják. Az egykori crossover, groove metal istenek a ’96-os Rude Awakening megjelenéséig gyakorlatilag szinte hibátlan életművet hagytak maguk mögött. Hosszabb szünet után, 2003-ban a közepesen semmilyen Scorpio Risinggal mindezt gyomorszájon csapták, de az ember mindig reménykedik. Tommy Victor időközben megfordult a Danzigben, majd a Ministrybe került (mely csapat tavalyi anyaga viszont több, mint remek), erre a cd-re vélhetően a „futottak még” dobozból előkapott ötleteket csapta össze.
A Power Of The Damager gyakorlatilag olyan, mintha kezdetleges témákat demóztak volna fel. Egyes riffekre még rá is lehet fogni, hogy ígéretesek, de hol van ez attól a szinttől, mikor az ember egy Prong nóta hallatán idétlenül léggitározni kezd?... Nem elég, hogy se füle-se farka témákat hallhatunk, a hangzás is házi demó-jellegű, a gitárszólók hallatán még a hazai ifjú titánok is sírva röhögnének, de a legérthetetlenebb, hogy Tommy Victor nem egy helyen égbekiáltón fals, olykor egyenesen röhejes. Mintha egy tizenéves, kezdő garázsbanda első próbáját vették volna fel titokban. Szörnyű.
A magyarázat talán az lehet, hogy a Ministry főnök Al Jourgensen dolgozott producerként Victor mellett, és a „minden szentnek maga felé hajlik a keze”-effektus miatt talán (bár mi ugye nem feltételezünk ilyesmit) nem szólt a gyalázatos zenei, hangzásbeli, stb. minőség miatt. Menjen el a frontember kedve a Prongtól véglegesen, és maradjon a Ministryben (bár ennek sincs az égvilágon semmi értelme, lévén a Ministry kimondottan az utolsó stúdiólemezét készítette el, és a turné után feloszlanak). Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Al az utolsó pillanatban a kész lemezanyagot kicserélte valami kezdeti ötletbörzés cd-re, így ezt sokszorosították, de ne gyártsunk összeesküvés-elméleteket.
A Power To The Damager nemhogy unalmas, de hallgathatatlanul silány, az égvilágon semmi értelme egynél többször végighallgatni, bár már az is kimeríti a szónikus kínzás fogalmát. Sejtelmem sincs, ezek után kíváncsi lesz bárki is egy következő Prong anyagra, talán jobb lett volna, ha a kilencvenes évek végén szépen abbahagyják a zenekarosdit, és elmennek évente turnézni a régi dalokkal, arra még most gondolkodás nélkül befizetnék. Ezt az óriási baklövést felejtsük inkább el nekik.
2/10
Bátky-Valentin Szilvia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.