kul-túra

„ Az új felsőoktatási rendszer lényege a nemzetközi átjárhatóság . Mostantól ugyanolyan értékű lesz a Bécsben megszerzett diploma, mint a  budapesti. Uniós csatlakozásunk óta az oktatásban sincsenek többé határok. A külföldi és a magyar egyetemek kurzusai között nincs rang különbség, így azok a diákok sem fognak itthon évet veszíteni, akik ösztöndíjjal külföldön tanulnak egy évet”

Az idézett újságcikk egy 2005-ös felsőoktatási tájékoztató füzetben jelent meg.

Egy barátom, ilyen és hasonló tartalmú híreken felbuzdulva tavaly megpályázott és elnyert egy  belgiumi ösztöndíjat. Nem akart évet halasztani, ezért a kinti egyetemen ugyanazokat a kurzusokat vette fel, amiket itthon kellett volna abban az évben elvégeznie.

Egy év után azzal a biztos tudattal tért haza, hogy belgiumi tanévét az itthoni egyetemen egy teljes értékű évként fogják elfogadni. Sejtve, hogy az elismertetés sok papír munkával fog járni, jó előre időpontot kért a tanulmányi osztályon.

Az ő egyetemükön a tanulmányisoknak mindenki másnál nagyobb hatalmuk van. Ezt az említett barátom is tudta, ezért azon már meg sem lepődött, amikor egy órát váratta őt a két TO-s kisasszony azzal az indokkal, hogy mindjárt lejár a munkaidejük, és csak ilyenkor tudják megbeszélni egymással, hol érdemesebb ruhát vásárolni.

Fiú barátom tehát illedelmesen kivárta amíg a hölgyek kitárgyalták Pest összes ruhaboltját, majd az íróasztalukra  rakta elismerési kérelmét. Az egyik nő gyorsan végig futotta szemével a papirost, majd kelletlenül megrántotta a vállát : „ Ehhez én nem értek. Vigye be az elismertetési bizottsághoz, hamarosan ülésezni fognak.”

Másnap barátom bement az elismertetésekkel foglalkozó bizottság irodájába. Elkérték a papírját és megígérték, hogy a következő ülésükön, pár napon belül teljesítik kérését.

Eltelt két hét, de visszajelzés még mindig nem érkezett barátomnak. Kezdett nyugtalankodni. Már rég fel kellett volna vennie az az évi kurzusokat, amik azonban  azokra a tárgyakra épültek, amik még mindig elismertetés előtt álltak. Tehát így addig nem kezdhette el az új tanévet, míg a bizottság el nem fogadta külföldön végzett tárgyait.

Újabb hét várakozás után megint bement az egyetemre érdeklődni. Azt a választ kapta, hogy magán jellegű elfoglaltságok miatt a bizottság előző ülése elmaradt, a következő pedig csak egy hónap múlva várható. Minden követ megmozgatott, hogy ne kelljen évet ismételnie, de két hét alatt már nem tudta megváltani a bürokratikus hivatali világot.

Így történt, hogy barátomnak- aki jelesre végezte el a belgiumi egyetemen tanévét- újból fel kellett vennie az egyszer Belgiumban már elvégzett kurzusait, egy teljes évet veszítve ezzel.

Ennyit a felsőoktatás rugalmasságáról és az egyetemek nemzetközi átjárhatóságáról.

Szandtner Veronika