kul-túra

„Mit tettél le az asztalra?” Ez Szabó Réka legújabb darabjának visszatérő kérdése.

A Tünetegyüttes műfajilag egyre nehezebben behatárolható képződménye a magyar színházi életnek. Korábban azt mondtam volna: mozgásszínház némi szöveges reflexióval kiegészítve.

Mára azonban, úgy tűnik, a verbalitás egyre nagyobb teret hódít el a tánctól a társulat előadásain.

Az Alibi reflektál a mozgásszínház műfaji nehézségeire, s ahogy szereplőit, önmagát is kérdőre vonja: Mivégre is vagy Te itt, mire is jó ez az egész?

Sok kérdés merül itt fel, melyek megválaszolása talán a nézőre, talán a további produkciókra vár.

Mindenesetre a darab felidézi bennünk annak élményét, mikor úgy érezzük, a világ – vagy akár önmagunk – előtt igazolnunk kell létezésünket, tetteinket, választásainkat.

Szabó Réka alkotásai többnyire olyan problémákkal szembesítenek, melyeket mindannyian nagyon jól ismerünk, éppen ezért könnyedén átsiklunk felettük mindennapi életünk során. Itt azonban ezek a kérdések olyan súlyt és jelentőséget kapnak, hogy nem lehet többé kitérni előlük.

Vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy a negativitás, a tiszta reflexió és absztrakt kérdésfelvetés sokáig érdekessé tehet egy társulatot illetve egy rendezőt. Mindenesetre a szembesítés hatásos, a dolog egyelőre működik. Kíváncsian várom továbbá, hogy mozgás és nyelv rivalizálásából vajon melyik fél kerül ki győztesen. Véleményem szerint a kettő ugyanis hosszú távon nem erősíti, hanem gyengíti egymást. Az absztrakt mondanivaló talán stílusosabban fejezhető ki a mozgásszínház eszközeivel, a verbális közeg ezzel szemben több konkrétumot, valódi emberi szituációk tematizálását igényelné.

Az Alibi a műfaji problémák ellenére egy jól sikerült darab, mely mind az esztétikai mind a reflexív síkon tartogat kellemes meglepetéseket a nézőnek.

Nina