Naná, hogy a rohadt nagy szürkeségben szükség van színre, fényre, melegségre. Egyébként, ha a nyár végén el is határozod, hogy márpedig végig viszed az évi két hónapos depi időszakot 1000es C-vitamin és lelkifröccs nélkül, akkor sem tehetsz semmit. A pofádba nyomják a jókedvet, azt vagy belefulladsz, vagy visszaokádod.
Mész az utcán és fényárban úszik melletted a kocka Flórián áruház, a szétszáradt fák, az ajándékbódés néni szeme is gyémántként ragyog. Hülyesapkás gyerekek köröznek körülötted, az aluljáróban villogó mikulássapkában alszik a csöves, szája szélén csillog az aznapi, a plázákban november végétől a lásztkriszmösz zenéjére cseszed el a pénzed.
És akkor először december hatodikán nyitod ki úgy a szemed, hogy na végre, csak elérkeztünk egy konkrét színes eseményhez. Jön a bácsi, rendes nevén Joulupukki, akitől ovis korodban cidriztél, áltisiben a társaid előtt vagányan a szakállát húzgáltad és a virgácsra hajtottál, gimiben dacból leszartad, főiskolán pedig te magad akartál lenni ő, 400 plusz áfa per óráért. Hatalmas puttonyával, hat rénszarvassal száguld át a földtekén és töm tele csizmát, frottír zoknit, gyerekszájat. És közben jönnek az emlékek, hogy mennyire izgalmas volt, amikor ilyenkor hozzátok házhoz jött a nagyember, mert a te szüleid nem kívánták, hogy még 20 gyerekkel osztozz a világ legkedvesebb nagypapáján, aki minden kívánságod kitalálja. Nem bizony, neked saját Mikulásod volt minden évben.
Az enyém például Barni volt, a szomszéd nagyfia. Akinek hangja megnyugtatóan ismerősen csengett. Amúgy vézna volt és pattanásos, és a szakálla mindig ferdén állt. De én mégis boldogan ültem törökülésbe a langaléta lábai elé és énekeltem, szavaltam, néha még gyóntam is. És ő kamaszos zavarában az öcsi csomagját passzolta nekem, de hogy ne érezze magát ügyetlennek, ezért mi a hátunk mögött cseréltünk. Tudtuk ám, hogy van ebben valami csalafintaság. Hogy ő a Barni, akinek ezt muszáj, mert a lappföldi bácsi nem ért rá és őt küldte maga helyett.
Idén a barátnőm gyerekét szeretném meglepni, egy fél órás Mikulás vizittel. A neten igyekeztem rátalálni a megfelelő alanyra. Találtam is egy „jóképűt”. 12.000 + áfáért vállalja a fél órás szeánszot. Nagyon úgy tűnik, hogy meg kell találnom Barnit, Joulupukki magyarországi nagykövetét.
Pfliegel Dóra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.