„Anyád lehetnék” a mozifilm címének a magyar fordítása. Ami kellő dramaturgiai érzékre vall. Miért nem lehet a cím: A mamád lehetnék. Talán azért mert arra senkise figyelne fel.
A történetvezetés a szokásos hollywoodi csodarecepten alapul, a hozzávalók pedig Michelle Pfeiffer, aki még mindig képes a férfiakat a mozivászon elé csalogatni, és a fiatal tehetség Paul Rudd.
Van ugye a sikeres tévéproducernőnk Rosie,akit Michelle Pfeiffer alakít, akiről menet közben kiderül, hogy mégsem annyira fenéki tejfel az ő élete sem. Hisz szexista főnöke megakarja szüntetni a műsorát, asszisztense pedig állandóan keresztbe tesz neki.
De Rosie magánélete sem nevezhető szűrkének. Hisz volt férjének gyereke lesz egy fiatalabb nőtől. És közös lányuk is már belépett a serdülő korba, így nagy érdeklődést mutat a pasik iránt.
És hol itt a bonyodalom, az izgalom? Eddig csak egy szokásos amerikai „álomkarrier”-nek a viszontagságait ismertük meg.
Hát igen, de most jön majd a csavar, a film esetében talán mondhatjuk azt is, hogy az ANYA csavar.
Ugyanis Rosie gondol egyet, és egy új műsor terveit körvonalazza. És ismerjük a mondást: „új műsorhoz, új férfi kell”. Tehát jön a szereplőválogatás, ahol feltűnik egy szép, tehetséges fiatal színész....
És akkor most lép érvénybe a film címe, ami egyben az egész mozi történetének egymondatos szubtanciája: anyád lehetnék.
Hogy tényleg egymásba habarodnak, és happy end lesz a vége azt nem árulom el. De az érzékeny lelkűeknek – vészhelyzet esetén felbontandó- ne árt, ha felkészülnek egy százas zsepivel.
Kőszegi Dániel főszerkesztő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.