Már novemberben megkezdődött a telefonálgatás, mert tavaly decemberben már egyetlen szórakozóhelyen sem találtunk szabad asztalt. Idén is okosabbak lettünk: már októberben körbe kellett volna telefonálni a várost…

Barátnőm, aki minden évben beleéli magát, hogy idén már aztán tényleg egy igazit bulizunk, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva (haverok, buli, fanta ), mérgében földhözvágta a mobilt. Én igazából nem éreztem semmit. Ez a jelenet párszor már lejátszódott az elmúlt két- három évben és mindig eszembe juttatta, hogy én igazából nem is tudom, hogyan viszonyuljak a szilveszterhez. Szinte irigyelni kezdtem a barátnőmet, aki szemmel láthatóan szerette ezt a kurta- furcsa napot és mindent megtett érte, hogy méltóképpen ünnepelhessük meg.

Minden jel arra mutat, hogy idén sem marad más választásunk: vagy otthon ülünk össze páran vagy egy hangulatos szórakozóhelyen – szabad asztal nem lévén- végigálljuk az év utolsó estéjét.

Látva barátnőm csalódottságát, megpróbáltam vigasztalni olyasféle mondatokkal, hogy: „Meglátod milyen jó lesz!”, „ Majd társasozunk, meg activityzünk!”. Na jó ezt a társast talán tényleg nem kellett volna előhoznom, azt hiszem túl mély sebet szakítottam fel benne. „Az elmúlt öt évben is minden szilvesztert végig társasoztunk”- hüppögte.

Végignézve síró barátnőmön, ott abban a percben végre megtudtam fogalmazni magamnak viszonyomat a szilveszterhez : Nyűg az egész. Annyit fáradozunk rajta, hogy minden tökéletes legyen azon az utolsó estén, hogy velünk legyen a barátunk és a barátnőnk, és a kutyánk és a macskánk lehetőleg ne akkor kapjon össze, és hogy rocker- és alternatív stílusú barátunknak is megfeleljen a zene, hogy a végére már csak kedvesen mosolygunk egymásra és valamennyien  azt kívánjuk magunkban : legyen már  vége!

De muszály ennek így lennie? Nem lenne megelőzhető a sok felhajtás, ha kilépnénk a mókuskerékből és a „kötelezően előírt bulik” helyett úgy csinálnánk az egészet, ahogy nekünk jól esik? Aki bulizni akar, menjen discoba, aki társasozni vagy tv-t nézni, maradjon otthon és tegye azt. És másnap ne kelljen mentegetőznie az ismerősöknek, hogy ő idén „csak” otthon volt. Otthon volt, mert ő így akarta és mert neki ez volt az ünnep.

Szandtner Veronika