SOLAR SCREAM: DIVIDER
Edge/HMP
2007
Nem a legegyszerűbb utat választotta a mohácsi Solar Scream önmaga népszerűsítésére. Négy évvel a megalakulásuk után egy igényesebb fajtájú, szerzői kiadású EP-t adtak ki, melyen a csapat pszichedelikus metaljába belemart egy Depeche Mode feldolgozás is. Útkeresésnek korrekt kiadvány volt a maga idejében, még ha ezzel a szokásos első botladozó lépések összes kínját megmutatták a nagyközönségnek. Három évvel később már nagylemezben gondolkodtak, közben ahol tudtak, koncerteztek (korántsem annyit, mint szerettek volna).
A 11 tételt átölelő dalcsokor egyrészt példaértékű fejlődésen ment keresztül a korábbi szerzeményekhez képest, jóval letisztultabb a stílus, nagyon fellengzősen pszichedelikus (de nem elszállt) progresszív metalként jellemezném. Másrészt még mindig ugyanaz a problémám velük, mint a kezdetekkor: Harich Gábor egészen egyszerűen nem énekes és pont. Bár tényleg sokat fejlődött és jóval kevesebb a kellemetlen rész, de érezhetően kínlódás számára az éneklés. A maga óvatos határain belül néha egészen korrektnek mondható témákat hoz, máskor meg egészen egyszerűen hamis - még mindig. Ezek a nóták ordítanak egy jó énekesért, és erre sajnos nem mentség az, hogy „nincs más a környéken”.
A dalok progresszivitása helyenként abban merül ki, hogy totálisan egymáshoz nem illő témákat váltanak kötelező jelleggel egymás után, ami nem könnyíti meg a befogadásukat. Ettől olyan érzése támadhat a hallgatónak, mintha random jelleggel ugrálna valaki a dalok között. Ez a fésületlenség jellemzi a lemez nagy részét, üdítő kivétel ez alól például Beyond The Lights címet viselő dal, mind a témákat, mind a szerkezetet, mind hangulatát tekintve nagyon rendben van a dal, a felnőttkor egyik állomásának is tekinthető. A másik kedvencem a When I Need You Most, erős szerzemény, mindenképpen a lemez egyik csúcspontjai között tartom számon, illetve az Over szintén olyan, ami a hallgatót azonnal magába csavarja.
A szövegek mindezekkel ellentétben kifejezetten jók, a hazai átlagból magasan kiemelkednek (a külföldi átlagot tekintve is erősek). Annak ellenére, hogy igazából olyan témákat boncolgatnak, amelyek bárkivel megeshetnek, nagyon okosan, olykor kicsit talányos tálalásban írta meg
A 2007-es itthoni kiadványok között minden hibája ellenére az „érdemes meghallgatni” kategóriába tartozik a Divider, abban pedig biztos vagyok, hogy a következő hangzóanyagon még kerekebb és egységesebb képet fognak formálni a mohácsi srácok.
7/10
Bátky-Valentin Szilvia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.