Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2008.03.05. 08:00 ezeregy

Egyetemi pillanatképek 7.

 

Egyetemi pillanatképek 7.

 

 

Azért nem csak rettegett tanárok tanítanak..Ha csak azok tanítanának, valószínüleg  már rég üresek lennének az előadók.

 

Vizsgáljunk most meg egy másik „típust”, azt a bizonyos „szórakozott professzort” . Magyar szakos lévén belőlük aztán igazán nincs hiányom.

 

Egyszer két óra hosszát sötétben ültük végig az órát, mert valamiért nem a megszokott terembe mehettünk, s a professzort a helycsere annyira megzavarta, hogy nem találta meg a villanykapcsolót.

 

Eddigi tapasztalataim szerint az ilyen „típusú” tanárok annyira bele vannak feledkezve saját kutatási területükben, hogy életük biztos fogódzóit is ott képesek már csak megtalálni. Minden más e világi dolog félelmetes számukra, mert elvonja őket munkájuktól, és mert nem tudnak benne olyan biztonsággal mozogni, mint az általuk feltárt világban.

 

Ők mindenben a biztonságos és egyszerű rendszert keresik. Volt egy irodalom tanárom akivel minden csütörtökön volt óránk, s ő minden csütörtök  ugyanabban az ingben érkezett. Egyszer elhatároztam, hogy már csak azért is meglesem őt, miben van szerdánként. Szerdánként is ugyanolyan mintájú csíkos ingben mászkált a folyosón, csak a színe volt más, mint a csütörtökinek. Ezen felbuzdulva kedden ismét elmentem az irodája előtt…A látvány nem lepett meg: egy harmadik színű csíkos ing volt rajta . A „kísérletet” egy hónapon keresztül mindennap megismételtem. Soha, egyetlen nap sem keverte össze az ingek sorrendjét, egy hónapon keresztül, napról napra  ugyanaz az ötféle színű csíkos ing váltakozott rajta .

 

Vannak akik falra másznak ettől a „típustól” . Én rajongok értük. Valami olyasmit testesítenek  meg a szememben, ami a közemberből már rég kiveszett: képesek feltenni az életüket egy  elméletre, mely lehet, hogy sosem fog beigazolódni, egy életet végig nyomorogva is hűek tudnak maradni ahhoz, amit szeretnek.

 

Humorosak, ha kell ironikusak, és sokszor az az érzésem sokkal mélyebb összefüggéseiben látják az életet, mint amennyire azt nekünk mutatják.

 

Az egyik ilyen tanárunknál csoporttársam arról érdeklődött, hogy fog kinézni nála a félévi vizsga. A tanár szája legörbült, valami jobb kérdésre számított. Kelletlenül megrántotta a válát: „ azt még én sem tudom, kedves kisasszony, majd ha tudom Ön lesz az első akinek elmondom…Bár ha jobban meggondolom, nem értem mért foglalkozik ezzel. Csak egy unalmas vizsgáról van szó, ha túl van rajta, két nap után el is felejti az egészet...Mint a buborék, kipukkad az egész vizsga, amint levizsgázott..” Ez az óra különösen emlékezetes maradt számomra, mert ebből a gyakorlati kérdésből kiindulva hamarosan eljutottunk Kantig, utána valahogy a  Faustról kezdett beszélni, majd Schiller következett.

 

Az, hogy hogyan fog kinézni nála a vizsga, csak hónapokkal később, a vizsga napján derült ki…

 

Szandtner Veronika

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr98319155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása