Impresszum

Főszerkesztő:Kőszegi Dániel

kul-túra

Az ZACC Kulturális Műhely kul-túra blog magazinját olvashatod. Nemsokára tervezzük, hogy nyitunk a társadalomtudomány felé is. Addig is reméljük, hogy találsz számodra izgalmas kalandozást ezen a blogon. Alapítva:2007 november Üdvözlettel: Kőszegi Dániel főszerkesztő, a műhely alapítója Újságíró-szerkesztők: E-mail cím: artalomblog@vipmail.hu Mobil,sms:06306330558 Együttműködő partnerünk:www.klubhalo.hu,www.fenyhordozok.hu stompesara.spaces.live.com,retro.blog.hu,filmpont.hu Blog

Friss topikok

Linkblog

2008.02.24. 08:00 ezeregy

Hófehér

 

 

Az utcán menve-bandukolva láttam egy fehér autót. Ütött-kopott jószágnak tűnt, rozsdafoltok borították azokat a részeket, ahol a festék megunt létezni és lepattogzott. S a rozsdafoltok úgy virágoztak a karosszérián, mint a jégvirág az ablak üvegén. Hundertwasser jutott eszembe, aki úgy vélekedett, hogy nem számít, ha beáznak a lakások falai, mert a kivirágzó penész művészien széppé, eredetivé, rusztikussá teszi azokat.

 

Nem szeretem a fehér színt. Túl steril, tiszta, üres, néha unalmas. Ha fehér egy felület, ingerel arra, hogy ráfessek valamit. Kidíszítsem. Csináljak valamit, amitől már nem lesz fehér többé. A fehérre mindig rákívánkozik valami. Nem vagyok graffitis, sosem voltam az, de ezt az autót szívesen kidekoráltam volna.

 

Már el is képzeltem, amint éjjel odalopódzom a parkolóba és leöntöm az egészet egy nagy vödör színes festékkel. Vagy kipöttyözöm pirossal. Vagy strigulákat húzok szavak mellé, valahogy így: kutya ll, kerítés lll, motoros llll. Vagy betűket fóliázok rá és René Magritte pipás képe után szabadon ráírom velük: én nem egy nagy fehér autó vagyok! Vagy paca alakú matricát teszek rá, olyat, amilyen túlságosan is divatos volt a kilencvenes években és minden második autóra ragasztottak egyet – amitől az elég idétlenül nézett ki.

 

Már azzal is meg lettem volna elégedve, ha egy madár odapottyant a motorháztetőre. Annyira vigasztalanul egyszínű és nagyon fehér volt az az autó! Díszítésért visított. És megint eszembe jutott Hundertwasser! A spiráljai, ablakainak díszes-színes kavalkádja, növényeinek stilizált képmása.

 

Ha az enyém lett volna az autó, hamar változtattam volna a helyzeten. De mivel nem így volt, csak gondolatban tölthettem ki az űrt s festeni kezdtem. Elsőnek a motorháztetőt. Oda szántam egy színes spirált, kékekkel, pirossal, rózsaszínnel. Majd az ajtók következtek, kaptak is egy adag Hundertwasser-féle kert-motívumot rikítóan zöld fűvel borított, kacskaringós utakkal és stilizált fákkal. A tetőre ablakot vágtam: kavargón álmodót, színesen ragyogót, szögletesen gömbölyűt. A csomagtartó pedig bélyegeket kapott, amiket a művész különböző országoknak tervezett. Tetszett az elgondolt összhatás. Hiába roncs ez a kocsi, ilyen színorgiával már egy nap után ellopnák a ház elől.

 

Körbenéztem, valaki gyanúsan méregetett, vajon miért bámulom már tíz perce azt a szerencsétlen autót, aztán tovább sétált. Én meg visszahuppantam a valóságba. Elmentem a kocsi mellett, ekkor vettem észre, hogy kissé koszos. És ekkor gonosz módon kiéltem végre a vágyam, odaírtam egy szót a csomagtartó tetejére: KOSZOS. Elégedetten, mosolyogva mentem tovább.

 

Vessző Katalin

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://artalom.blog.hu/api/trackback/id/tr99342110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása