kul-túra

„ Szépkisasszony az arcéled/ szívbe metszve- érce éled! /francba francba francba véled/ szépkisasszony!/ hogy a francba!/ azt hiszed csak úgy kilökhetsz?/ fejecskédből kipakolhatsz?”-  Az Írók boltjában mutatták be Szilágyi Ákos „Franci” című új verseskötetét

            Senkit se tévesszenek meg a fent idézett sorok! Nem, nem egy szerelmi háborúról szól ez a vékony kis kötet. Nem arról szól, és mégis ott lüktet e verses elbeszélés mind a tizenkét énekében a szerelem és a háború, mint a mindennapjainkat leginkább meghatározó két szó.

            Franci, a poéma főhőse ( talán éppen egy Villonból, Kafkából és Dosztojevszkiből összegyúrt kollektív FRANZ ) felkönyököl a tömegsírban és emlékein keresztül újra átéli életét.

S miből állt ez az élet? Ne higgyük hogy másból, mint a tömegsírban mellette fekvőké! De           Franci most az ő életüket is meséli! A sok egyedi sorsot, melyet a huszadik század viharos története eggyé sodort.

            A háború előképe először csak heves szerelmi szócsatában ölt testet, majd a szavakat tettlegesség, az ütéseket vér követi. ( Hát nem így zajlottak le sorra a háborúk is?)- „ francba francba francba élet! /nézd az ágy is csupa vér lett / francba Berlin! Francba Párizs! / háború lesz- hullagyár is”

            Nem véletlenül „gyászkoszorú a huszadik század sirhalmára” a kötet alcíme. A JAK elnöke szerint a háborúk okozta meghasonlást a mai napig nem heverte ki Európa. A század legsúlyosabb bűnének a zsidó üldözést tartja Szilágyi Ákos. Egyedi groteszk hangvételének köszönhetően azonban még erről a kérdésről is olyan fekete humorral tud írni, amitől a hideg futkos a hátamon. Az „illedelmes” énem azt súgja ott belül, hogy „nem, erről így nem szabad”, a szívem pedig százszor jobban átéli a borzalmakat ezeken a sorokon keresztül, mint bármelyik megemlékező műsorból.- „halott Krisztus gázkamrában/ még egészen kiskorában- / SS ordít: kuSS!/ kérem itten hullaszag van! / hát nem érzi hogy ez szappan? / kegyed laikus!” 

            Ha esetleg megkönnyebbülten sóhajtanánk fel, hogy ezeknek az időknek már vége, Szilágyi ránk cáfol: „ Így Verecke, úgy Verecke-/ ebből már nem keveredsz ki/ mindegy: mész- maradsz?” Szilágyi Ákos nem tagadta, hogy a kötettel a feldolgozatlan múlt újra átélése és azután az ország „lelki újra egyesítése” a célja.

            Az 1999-ben megjelent Szittya szótárral sikert arató és botrányt kavaró költő nem fél aktualitásokról vagy történelmi kérdésekről beszélni. S teszi ezt –a ( „Franci”-ban is )olyan- nyelvi humorral, a „súlyos témák” ellenpontozásaként használt szellemes káromkodással, egyedi, a wagneri operához hasonlítható énekbeszéddel, hogy hullámoznak bennem az érzelmek: nem tudom nem komolyan venni, de komolyan venni sem.

            A Palatinus kiadó gondozásában megjelent kötetet ajánlom figyelmébe minden fekete- humor kedvelőnek és azoknak is, akik egy kicsit más megvilágításból is szeretnének rátekinteni az elmúlt század történetére.

Szandtner Veronika