„Nem volna más vallás, / Nem volna csak ennyi: / Imádni az Istent / És egymást szeretni .../ Karácsonyi rege / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra ...” (ADY ENDRE: KARÁCSONY)
A karácsony, a szeretet ünnepe – halljuk úton útféle. Inkább tűnik már szlogennek, ez a méltatlanul elkoptatott mondat, mint iránymutató elvnek.
Sokaknak hatalmas kiadásokat, ajándékok utáni rohangálást, fárasztó készülődést jelent. Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig, miért is ajándékozunk? Azért, hogy örömöt szerezzünk azzal, hogy adunk. Sokszor hónapokig figyeljük a másikat, hogy rájöjjünk, mire is vágyik igazán. És pont ettől a készülődéstől érezzük majd szépnek és egyszerinek azt a bizonyos pillanatot. Egy mosoly, vagy csillogó szempár, amikor a fényes csomagolópapírból előbukkan az ajándék. A lélek ünnepéről van szó, nem pedig a pénztárcák harcáról.
A ’kinek mit adjunk’ nehéz kérdés szűkítésében segítséget ad, ha figyelembe vesszük az illető korát, egészségi állapotát, fizikai, szellemi adottságait, érdeklődési körét, életterét, vagyoni helyzetét. Vegyük először a nagymamát. Mondjuk hetven éves, izületeire és a vérnyomására szokott panaszkodni, nehezen jár, egy sztorit többször is elmesél, imádja a brazil sorozatokat, panelban lakik, kicsi a nyugdíja. Mit nem veszünk neki? Görkorcsolyát, szánkót, welness hétvégére utalványt, tangát, kutyát, és még sorolhatnánk. Minek örülne? Mondjuk digitális vérnyomásmérőnek, lábmasszírozónak, egy régi magyar filmek sorozatnak, üres díszes könyvnek, amibe leírhatja történeteit. És persze nekünk. Együtt a család, körülötte mind a tíz kis unoka, ő pedig süröghet, foroghat köröttünk.
Jöhet a férj. Ötvenéves, sörhasára panaszkodik, miközben sört iszik, a hasa miatt nehezen hajol, minden mondata, az ’amikor a srácokkal a strandon’ – nal kezdődik, a focimeccsekre járás a mindene, velünk lakik, fizetését öt éve nem emelték, a meccsekre a belépőt azonban igen. Mit nem veszünk? Rekesz sört, állandó belépőt a foci meccsekre. Minek örülne? Ennek a kettőnek. És még mire tudnánk rávenni, hogy örüljön? Tenisz bérlet, rövid szoknyás húszéves oktatóval (lehetőleg nőnemű legyen), biosörnek, két tőke szőlőnek, amiről évek múlva leszüretelheti a négy fürt szőlőt és két deci bort készíthet belőle, amire büszke lehet a ’strandos srácok’ előtt.
A feleség biztos öröme: ékszer, parfüm, szoli vagy kondi bérlet, welness hétvége. És egy kis besegítés a vásárlás és a készülődés körül.
A gyereknek inkább hasznos és egyben szórakoztató ajándékot adjunk, mint méregdrága, trendi holmikat. A gyerekek sokszor csak azért vágyódnak egy játékért, mert a szomszéd kölyöknek is van.
A pszichológiai felmérések szerint a karácsonyi ajándékadás nagymértékben nemi szerephez kötött. A férjek szívesen bízzák az ajándék kiválasztását és megvételét feleségükre, a nők pedig ezt gyakran saját felelősségként is élik meg. Aktívabbak is az ajándékozásban, mint a férfiak.
Egy utolsó gondolat: egy gondosan megválasztott ajándékban mi magunk is benne vagyunk. Szenteljünk időt szeretteinkre és készülődjünk lélekben. Öltöztessük szívünket ünneplőbe.
Pfliegel Dóra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.