Bundás sportcipő és breakbeat – szilveszter promode nadrágokkal, H&M fölsőkkel és kacsasegg frizurákkal

Megáll mellettem egy Lacoste cipő retrock kardigánnal, és azt kérdezi egy flitteres kardigántól, hogy akkor most mi jön. Majd odalép egy H&M miniruha, majd beáll elém egy kacsasegg-frizura és elkezdődik a Zuboly. Pár percig teljesen vicces. Aztán jönnek a ska-t meg lagzis rockot meg reggae-t kifigurázó számok, és szinte lehetetlen nem együtt mozogni a színpad előtti masszával, annyira élvezik a lagzis rigmusokat. Mindig tudtam, hogy a ska valójában azért született meg, mert a magukat értelmiséginek gondoló alakzatok önismerete nem bírná elviselni, ha be kellene vallani maguknak, hogy ugyanúgy imádják a lagzis zenét, mint a sok igénytelen, nem mondom micsoda. Így hát kitalálták a ska-t, amelynek a ritmusképlete pont olyan, mint a remekbe szabott lagzis műfajé. És persze ha még eggyel tovább megyünk és a kifigurázott ska zenére tombolunk, na hát akkor aztán végképp nem lehet ránk kenni. Remekbe szabott átbaszás. Ó, ezek az archetipikus lagzis rigmusok, már majdnem sikerült kitalálnom, hogy mit is pendít meg bennem…, de hirtelen három zombi-koktél terelte el a figyelmemet, amik arról kezdtek beszélni, hogy írországban kocsitologatással mennyi lét lehet keresni. Aztán akit nagy fájdalmak közepette végül mégiscsak sikerült kinéznem magamnak a merlinerek között, az egy Dolce&Gabbana táskára volt rágyógyulva. És ami hihetetlen volt, hogy már a fétiscucc is annyira kanonizálódott, hogy néhány pár szado-mazó dominacipő is álldogált a tömegben Eric sumo alatt. Aztán meg megint eszembe jutott, hogy  miért is nem hallgatok magyar együtteseket , dj-ket meg énekeseket. Így aztán a Lee farmer bundás Adidas cipővel a fűtöttnek álcázott Jagermeister sátorban kötött ki. Még visszanéztünk Irie Maffiára, de a raszta macsók nem voltak jelen, csak a H kategóriás Springfield ingek és az E kategóriás marketinges promode táskák, így hajnal kettőkor letörve leléptünk.

Dr. Benway