„A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.” De mi történik akkor, ha ezek az ismeretek viszonylagossá válnak és a kulturális tudás tartalma társadalmi csoportonként széttöredezik? Darabkákra esik a világ.

Feljelentkeztem a Facebook-ra, csak, hogy trendi legyek.

Most ugyanazok a bunkó magyarok szidhatják a wiw-et ugyanazon az üzenőfalon, mint a wiw-en, csak ezt Facebook-nak hívják.

A marginalizált, internetet használó, sikeres, nyugat-európai modellt követő, fiatal réteg új játékszert talált magának a papa BMW-je, vagy a kortárs színház mellé.

De nagyon trendik vagyunk, megint vagy egy elitklubunk.

Már maga az internet is elitklubnak számított egy pár éve. Most azonban, hogy az internetszolgáltatók egymás alá ígérnek árakban és egy használt, olcsó számítógéppel már neki lehet indulni a világhálónak, hirtelen az elitklub akkorára nőtt, hogy már nem is elitklub. „A wiw a social networking Kőbánya-Kispestje” írta valaki egy blogon nemrég, amely tökéletesen ragadja meg a magyar valóságot és a magyar kultúrát.

Van nekünk egy wiw-ünk, ami kicsit sápadt, kicsit savanyú, de a mienk. Ugyanakkor trendi facebook-osnak lenni, éreztetni mindenkivel, hogy mi mekkora ászok vagyunk, hogy mi a Fejlett Nyugathoz tartozunk. Mi, a fejlett nyugathoz tartozók, a Sikeresek, arra már azonban nem vesszük a fáradtságot, hogy a saját, magyar fejlesztésű, ilyen-olyan rendszerünket  megjavítsuk. Elég lenne, ha sokan küldenének egy e-mail-t a wiw-nek, hogy „csináljatok valamit, mert egy halom ócskavas, ami nálatok van, ennél jobban is lehetne!” Ha sokan küldenének, talán változna a rendszer. De még mi is, Írtó Sikeresek és Trendik, tudjuk, hogy a rendszer sosem fog változni. Ez a legmélyebben gyökerezik a magyar kultúrában: a belenyugvás a rendszer megváltoztathatatlanságába.

Ilyen a magyar rögvalóság. Nekünk több biztosító kell, egy nem elég. Ha ebből az egyből kilopják a pénzt, akkor többől is ki fogják.

Kár, hogy a Facebook-ból nem lehet kilopni valamit, mi magyarok biztos megcsinálnánk. Mivel nem lehet, így kórusban szidhatjuk a wiw-et. Társadalom-lélektan 2008. 

Teljesen hasonló a helyzet bárhol, ha szétnézünk kis hazánkban. Vegyük például a közlekedési kultúrát. Mindenkinek van suzukija, ez a mi autónk, de vannak, akiknek van BMW-je, amitől ők többek a suzukisoknál és ezen az alapon bárkit ledudálhatnak.

Mit tesz a magyar? Inkább akkor vesz ő is BMW-t, hogy ledudálhassa a suzukis lúzereket. Nem jut eszébe az, hogy a közös, kulturális mintát erősítse – inkább maga is lerombolja, hogy a sikeresekhez és Nagymenőkhöz tartozzon. Még a kultúra elpusztítása árán is.

Ez az Erő Kultúrája. Ez dívik manapság – az erős túléli, a gyenge elhull.

Így nem közösítjük ki a BMW-seket - amivel mindenki jól járna. Nem, a szomszéd tehene dögöljön meg, járjak ÉN jól. A Közös, a Közösség, amely összetartja és megteremti a kulturális mintákat, nem érdekel senkit. Így aztán a minták sorvadni kezdenek, helyüket átveszi a szociáldarwinizmus, a rosszul definiált versenyszellem, – jövőre még kevesebben fogják azt gondolni, hogy nekik a mintakövető autósok táborába kellene tartozniuk.

Mi, az interneten pedig szépen átregisztrálunk más közösségi site-ra, a rendszer javítása helyett kiszállunk belőle, át egy olyanba, ami ugyanúgy lefagy, ha az ember sok ismerőst hív meg. Bárki az egész napját eltöltheti azzal, hogy ül az internet előtt és bepötyögi, mivel tölti a napját. Pont, mint egy blog.

Szóval, most hogy fent vagyok a Facebook-on, trendi lettem és mindenkinek beszólhatok, aki még a wiw-en kínlódik. De azért, néha oda is visszanézek, mert az ismerőseim mind ott vannak...

Mesterszakács

http://sztereotip.freeblog.hu