Január tizenharmadikán átadták hatvanötödször az Arany Glóbusz díjakat, vagyis kihirdették, mert vörös szőnyeg és a sztárparádé elmaradt. A néhány sorozat és film után a Golden Globe díjkiosztó gála a következő áldozata a hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkjának. Az írók november 5-e óta nem dolgoznak, amíg megegyezés nem születik. Céljuk, hogy részesedést kapjanak a DVD és talán az internetes eladásokból is. A több mint két hónapja tartó cirkusz eddig egyetlen dolgot ért el: idén tényleg csak a legjobb alakításokról szólt az idei Arany Glóbusz díj, nem arról ki milyen ruhában és kivel érkezett. Idén nem egy film végzett nagy tarolást, minden film csak egy díjjal tért haza. Hírességek mint George Clooney, Julia Roberts üres kézzel mentek haza – átvitt értelemben, hiszen ott sem voltak. A nagy vesztes az Amerikai gengszter és Denzel Washington, akinek sem Frank Lucas szerepe, sem filmje, a Great debaters nem hozott szobrocskát. Így már nem olyan nagy meglepetés, hogy a legjobb film az Atonement lett (a jane austini hangzású Vágy és vezeklés címmel nálunk jövő héttől játsszák mozikban), ami egy romantikus, már-már giccses kosztümös dráma a második világháború előttről. A stábja, rendezője, zeneszerzője ugyanaz, mint a Büszkeség és balítéletnek, de ezúttal kicsit komolyabb a téma: egy félreértés, ami megváltoztatja mindenki életét, mindez egy kamaszlány szemével láthatjuk. A legjobb férfi főszereplő idén Daniel Day Lewisnek ítélték. Lewis ritkán vállal szerepet, de akkor jól megválogatja, olyan szerepekkel várt ismerté mint a Bal lábam gyógyíthatatlan fogyatékosnak tartott főhőse. Ezúttal egy olajkutatót játszik a There will be blood- Véres olaj című drámában, aminek a témája, hogy az olajból hogy gazdagszik meg valaki, úgy, hogy közben tönkremegy nemcsak a saját élete, hanem másokét is tönkreteszi.

A legjobb női főszereplőnek járó elismerésre idén Julie Christie-t választotta a szakma, az idős színésznő olyan díjakban már rutinos sztárokat utasított maga mögé mint Jodie Foster, Cate Blanchet vagy Angelina Jolie.  A főszereplésével készült Egyre távolabb című film, azon kevesek egyike, amit már mi is láthattunk a mozikban. Rendezője Sarah Polley, a Váratlan utazás Sarah Stanley-je, aki fiatal kora ellenére meghatóan szépen mesél két idős emberről, az Alzheimer kórról és a szerelem erejéről. A vidámabb musical-komédia kategória nem hozott meglepetést, Tim Burton eszelős broadway musicalből adaptált filmje a Sweeny Todd- a Fleet street démoni borbélya sikerét meg lehetett jósolni, hiszen Michael Jackson óta nem szerepelt együtt a thriller és az énekelni szó. Ennek örömére a legjobb vígjáték főszereplő díját is megkapták mellé, Johnny Depp először vihetett haza nagyobb szobor formájú filmes elismerést. Ha van valaki, akitől senki sem sajnálja győzelmét az ő, hiszen énekelni tud és Jack Sparrow-ként már annyi vicces pillanata volt, most csak folytatja a nevettetést. A comédia-musical kategória női főszereplője Marion Cotillard lett Edith Piaf megformálásáért. Híres zenészek életrajzi filmje manapság divatos (Ray, Johnny Cash, Diana Ross), a főszereplőnek pedig borítékolva volt a jelölés. Ráadásul a csinos Marion Cotillard-ot úgy elcsúfították a filmben, hogy a kettő együtt biztosan díjat ért, még ha magát az alakítást többen kritizálták is.  A Hajlakk mellőzése talán igazságtalan volt, mert jó és vicces, ugyan nem kevésbé bárgyú, mint egy átlag musical, de eltaláltak a szereplők, fergeteges zene, és a moziszék alatt jár a láb.   

A legjobb mellékszereplő férfi és nő is befutott, díjazott tehetség: Cate Blanchet és Javier Bardem. Tudva, hogy Blanchet Bob Dylan megformálásáért kapta a szobrot, biztosan megérdemli, a mozibajáró pedig még február 28-ig várhat, hogy megtudja ez hogyan is lehetséges. Javier Bardem győzelme, és a legjobb forgatókönyv díja az, amivel a Nem vénnek való vidék dicsekedhet. A film nagy esélyes volt a legjobb filmnek is, a kasszáknál és a kritikusoknál is nagy sikert aratott. Kár, hogy erre a filmre kell a legtöbbet várni hazánkba, a bemutató csak március elején esedékes.  

Legjobb idegen nyelvű film a Szkafander és pillangó, az extrém párosítás a címben egy nyomorék ember történetét takarja, aki be van zárva burokszerűen a mozdulatlan testébe, de az agya röpdös, mint egy pillangó. Ez egy valós történet, amit Jean-Dominique Bauby memoárjai alapján rendezett Julian Schnabel, aki ezzel elorozta a rendezői szobrot is, amiért pedig nagy harc folyt Ridley Scott, a Cohen testvérek és Tim Burton között. Schnabel otthonosan mozog az életrajzi alkotásokban, készített már filmet Reinaldo Arenas homoszexuális kubai költőről és Jean Michel Basqiat grafiti művészről is.    

Az idei Arany Glóbusz esetében a legkisebb meglepetést az jelentette, hogy a legjobb animációs film a L’Ecso lett, ezen a ponton nincs vita, nem volt ellenfél, a vicces pixel-pixar patkány mindenkit lefőzött. 

A Golden Globe jellegzetessége, hogy a sorozatokat is díjazza, bár még annyit sem tudunk itthon a győztes sorozatokról, mint a filmekről, hiszen ezeket sem lehet Magyarországon nézni. Ezért csak röviden: a legjobb drámai sorozat a Mad Men, a Maffiózók írójának a hatvanas évek new yorki reklámiparában dolgozó őrült férfiakról szól. A Legjobb komédia az Extras – Futottak még lett, ennek legalább már magyar címe van, de csak angolul lehet nézni a BBC prime csatornáján szombat éjszakánként.  Említésre érdemes, hogy úgy látszik a kórházsorozatok kora leáldozott, idén először nem nyert semmit sem a Vészhelyzet, sem Grace klinika vagy Doktor House. Utóbbiért a legnagyobb kár, mert Hugh Laurie-t eddig nem kényeztették el díjakkal, pedig az intelligens, kegyetlen, humoros, arrogáns, cinikus, szarkasztikus és szexi orvos hatalmas népszerűségnek örvend és azt gondolnánk nem véletlenül, de a zsűri nem így gondolta.

Mindezek kihirdetése egy sajtótájékoztató keretein belül mindössze huszonnyolc percig tartott, és

mivel az Arany Globuszt az Oscar díjak előszobájának tartják, lehet találgatni mi vár a filmekre a nappaliban. Már ha a forgatókönyvírók nem bontják le az egész házat addigra…  

Vancsó Éva