A harminchárom évfolyam legtöbbjét végigolvasva alakult ki az a koncepció, amelynek köszönhetően nemcsak egy irodalmi estet láthat a közönség, hanem valódi színházat is - mondta a darab rendezője. Mácsai Pál hozzátette, az előadás főleg arról gondoskodik, hogy a mintegy ötven mű jól szólaljon meg, ugyanakkor azt sugallja: "kár érte, hogy nincs ma már, kár érte, és ne felejtsük el". Az előadásban érződik az az eltökéltség, amellyel a szerkesztők és alkotók készítették a lapot - vélekedett, felidézve, hogy a Nyugat írói és költői akkoriban rengeteg támadásnak voltak kitéve, "nem félistenek voltak, utcanevek és szobrok, hanem támadott, szegény, éhbérért dolgozó alakok, akiknek fontos volt a minőség". "A kitartás, az eltökéltség, a minőségi elvből való nem engedés fog megjelenni az előadásban" - mondta az 1908-tól 1941-ig kiadott irodalmi folyóirat és alkotói tiszteletére összeállított darabról a rendező.
A 33 évfolyam teljes anyagából a műveket Réz Pál és Várady Szabolcs válogatta és Mácsai Pál szerkesztette. Az 1930-ban született Réz Pál egy társulati ülésen felidézte a Nyugat történetét. Elmondta, hogy az Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz alkotta első generáció 1909-re már összeállt, és Babits haláláig együtt is maradt, noha a mindig új zsenik után kutató szerkesztő, Osvát Ernő és a kiadáshoz anyagi támogatást nyújtó Hatvany Lajos között akadtak nézeteltérések. A többnyire 2-3000 példányban, de olykor a források miatt csak 800-1200 példányban megjelent irodalmi folyóiratot Osvát Ernő öngyilkossága után az igen különböző jellemű Móricz Zsigmond és Babits Mihály vezette.
"A Nyugat írásainak mindössze negyede-harmada volt valóban jó, de ami jó benne, az fantasztikus" - mondta Réz Pál, aki saját állítása szerint pókeren nyerte a 33 évfolyam számait. "Ha Adynak megjelent egy új verse, megálltak a villamosok" - érzékeltette az akkori szellemi pezsgést, és hozzátette, hogy a Nyugat időszaka a magyar irodalom, a magyar szellemi élet aranykora volt. Az Örkény Színház szinte teljes társulatának részvételével készülő előadásban az egyes művek az alkotók karakterét idéző színészek tolmácsolásában hangzanak el. Így például Móricz Zsigmond műveit Csuja Imre, Osvát Ernő írásait Mácsai Pál, Ady Endre verseit Széles László, Ignostust Végvári Tamás szólaltatja meg, Ottlik Géza alkotásait pedig Gálffi László mondja el. Elhangzik egyebek között Karinthy Frigyes: Hazám és "Hazám!" című írása Pogány Judit előadásában, Kaffka Margit kisfiához írt levelét Takács Nóra Diána mondja el, Szomory Dezső: Egy levél alkalmából című írását Kerekes Viktória adja elő, Schöpflin Aladár A Nyugatról című eszmefuttatását Für Anikó szólaltatja meg. A Radnóti Miklós naplójából vett részletet Dömötör András mondja el, Kerekes Éva előadásában Szép Ernő: Osvát című írása lesz hallható, míg Bíró Kriszta egy Szabó Lőrinc-írást ad elő.
(MTI)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.