Adam Sandler egy jókedvű fickó. Filmjeiben általában romantikus, humoros és szerethető figurákat játszik. Azoknak ajánlom alábbi filmjét, akik kedvelik az érzelmeket. Javíthatatlan romantikusok figyeljetek!
A Nászok Ásza címet viselő romantikus történet két főhőse Robbie a mulatós lagzi rock amerikai fenegyereke és Júlia, aki ugyanezeken a rendezvényeken az ételek és az alkohol felszolgálásáért felelős. A násznagyot aztán a saját esküvőjén az oltár előtt faképnél hagyja a menyasszonya, a pincér lánynak pedig a világ legnagyobb pancserja kéri meg a kezét. Robbie és Júlia fiatal, kedves, esetlen és tökéletes párt alkothatnának, ez már a kettejük közötti első dialógusból kiderül. Innentől kezdve pedig elkezdünk szurkolni nekik, mert sejtjük, hogy a film végén esetleg fel fog csendülni a nászinduló. Rob hisz, a hűségben, és az igaz szerelemben, tiszteli a nőket, és ha éppen nem a násznépnek énekel a Végtelen Vég nevű rockegyüttes frontembere. És ami még ennél is szebb, hogy gyermekkora óta pedig legnagyobb vágya hogy végre férj legyen és ez nekünk, csajoknak bőven elég, hogy máris elérzékenyüljünk.
A film tömény nosztalgiázás olyan remek zenei aláfestéssel, hogy az embernek állandóan táncolni támad kedve, vagy a tv előtt ugrálva énekelni. Tegye fel a kezét, aki nem hallotta még Billy Idoltól a White wedding-et vagy a Cure-tól a Boys don’t cry-t! A legütősebb számok azonban Rob saját lakodalmas csapatának szerzeményei, és jót mulatunk George-on a háttérénekesen is, aki egy számos repertoárjával a vendégsereget az őrületbe, a nézőket pedig vidám kacarászásba kergeti. Adam Sandler játéka, mint mindig most is óriási, előadókészsége tökéletes, érzelmi állapotának változásait tökéletesen nyomon követhetjük, különösen, amikor elénekli, a Valaki nyírjon ki című saját szerzeményt, amely szerelmes suttogásból csap át – rendkívül mulatságos módon – ordítozó gyülöletté. A film romantikusan vicces, a poénok nagyszerűek, a szereposztás kiváló, a félig magyar származású Drew Barrymore igazi nő, Steve Buscemi pedig nagyon hitelesen alakítja az alkoholista fekete bárányt. Adam Sandler egyik legjobb filmjéről van szó, így erről az alkotásról csak a legjobbakat tudom mondani, és aki a 80-as évek zenéjét kedveli annak is kár lenne kihagyni!
Szabó Krisztina
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.